Promotion

2009. szeptember 22-25. között rendezték meg az idei Promotion kiállítást, a marketing és a kommunikációs szakma rendezvényét. Így (leendő) marketingesként természetesen én sem hiányozhattam onnan (na jó, egy kicsit a főnököm keze is benne volt a dologban). Az elején nem volt minden zökkenőmentes, kezdve a belépési mizériával. Nem nagyon értettük, miért is küldenek minket a pénztárhoz a meghívónkkal, és kell egy igen hosszú sort kivárnunk (miközben természetesen volt több pénztár is, csak azok nem voltak nyitva) egy névkártyáért. Azonban izgatottságunk hamar túllendített minket a dolgon és érdeklődve léptünk be az „A” pavilonba, ahol a kiállítás megrendezésre került. Tudtuk, hogy a Promotion mellett még két kiállításnak is (Budatranspack és Printexpo) otthont adott a helyszín, ámbár csak a szemfülesebbek vehették észre, hogyan is különítették el őket… Hát igen, első körben mi sem néztünk eléggé figyelmesen a lábunk elé, pedig a szőnyeg színe sok mindent elárulhatott. Például azt, hogy melyik kiállításon is vagyunk pontosan. Miután azonban fényt derítettünk a csalafintaságra, célba is vettük a vörös szőnyeget…
Rendkívül erős kezdéssel indítottunk, ugyanis egy olyan standra sikerült ráakadnunk, ahol az érdeklődő egy kellemes hátmasszást kaphatott. És még mondja valaki, hogy nincs női megérzés… Az pedig külön érdekesség volt, hogy mindösszesen két teniszlabda volt összefogva egy egyszerű műanyag segítségével és ezt görgették az ember hátán… Mindezt 3000 ft-ért árulták, mellé pedig plusz 3900 ft-ért adtak egy hűsítő krémet is, amit egyébként patikában megkapunk fele ennyiért. És ilyenkor veri az ember a falba a fejét, hogy miért is nem neki jutott eszébe ez az ötlet…
Folytatva utunkat természetesen többféle display-es megoldásba is belebotlottunk, amik közül egyet találtunk érdekesebbnek, a pillanatok alatt parányira összehajtható (akár óriási) display-eket. Ezek után következhettek a céges ajándékok. A szokásos tollak, kulcstartók, pendrive-ok, sapkák, pólók, esernyők stb. nem hiányozhattak a palettáról, azonban összefuthattunk ötletesebb megoldásokkal is. Személyes kedvencem volt egy különböző logikai játékokat felvonultató stand, ahol nem kevés időt töltöttünk el egy-egy játék megoldásán fáradozva. A játékkedv nagy volt, azonban a siker sajnos sokszor elmaradt. Nem csak a feladatok megoldásán gondolkozhatott el ilyenkor az ember, hanem azon is, hogy adott esetben mennyire örülne egy olyan ajándéknak, ami...hát mondjuk meg őszintén, felidegesítheti. Főleg bosszantó lehet ez abban az esetben, amikor az ember előtt ott áll egy üveg Bacardi, de ahhoz csak akkor tud hozzájutni, ha megoldotta a palack tartójához kapcsolódó logikai játékot…
Ezután egy kevésbé izgalmas fogpiszkálós standhoz vitt az utunk, majd ezt követően a standtervezésről is kaphattunk néhány információt. Mivel kissé leült a hangulat, elmentünk a színpadhoz egy előadást meghallgatni, amit (hogyhogynem) Béres Ferenc tartott az online marketingről.
Felfrissülvén, folytattuk a kalandozást a promóciós eszközök világában. Láthattuk, hogyan készülnek a nyomott mintás pólók, sapkák és azt is, hogyan készülnek ugyanezek, hímezve. A kiállítás szlogenje „Egy rendezvény, ahol mindenki egy nyelvet beszél” ezen a ponton egy kicsit megdőlni látszott, hiszen a hímzéssel kapcsolatos kérdéseinkre csak angolul (avagy németül) kaphattunk választ.
Sétánk végén szerencsére még egy papírtáskákat gyártó vállalat standjával is összefutottunk, ahonnan ajándékként elvihettünk egy-egy díszzacskót. És mivel a kiállítás során nem csak rengeteg élménnyel, tapasztalattal és információval, de nagyjából ugyanannyi prospektussal, szórólappal és névjegykártyával gazdagodtunk, így ez igen hasznosnak bizonyult....

Kicsi Lány

Autók városa

Budapest nevezetesebb pontjait megszállta az autó-város a legújabb gerilla kampányával. Kellemesen komikus énekesükkel aki már szerencsét próbált a Fábri Showderben is most a nagy városi forgatagban hívta fel magára az emberek figyelmét. Tény a figyelem felkeltésben a 13 csinos hostess lányok is jelentős szerepet vállaltak magukra, képvisel a cég által forgalmazott 13 autómárkát. A videó mondani valójában benne van a válság mint olyan ami mindnyájunk életére kihatással volt. Arról is szóvan hogy a most megrendezésre kerülő nyílthétvégén soha nem látott akciókkal,kedvezményekkel várják a Duna Autó 13 szalonjában a leendő vásárlóikat és természetesen az érdeklődő nagyérdeműt.
A videó természetesen a jó öreg pop-corn szagú szex-el (majdnem) mindent el lehet adni alap gondolatot viszi tovább és helyezi az aktivitást, Budapest patinás környezetébe, teremtve ezzel egy rendkívül elegáns környezetet a produkciónak. A film igyekszik azonban kilépni a sablonosság szerepköréből amelybe sokszor igen könnyű belesűlyedni. Egy biztos az autó-városban bármikor szívesen látják a kedves érdeklődőket és a kifejezetten szerencsés érdeklődők akár a filmen szereplő énekessel is összefuthatnak, hiszen Totth Benedek a Renault szalonjuknak a vezetője.
Remélem mindenki egy rövid időre egy kicsit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból és pár perc erejéig. Nem hiszem azt hogy a kampány film valójában világmegváltásra született de szerintem elérte a célját és az átlagostól egy picit eltérő lett.

A film az alábbi linken megtekinthető:

http://www.youtube.com/watch?v=o_ZNDbBa9aA

Fejetlenség, és botrányok az F1-ben

Az utóbbi hetekben kirobbant a Formula1 történetének talán legnagyobb botránya.

A renault f1 team házatáján amúgy is voltak már mozgolódások, az egykori világbajnok Nelson Piquet fia az utóbbi kettő szezonban minta a Renault csapat állandó pilótája versenyzett az istállónál. A nézők mindösszesen annyit láthattak hogy a teljesítmények messze elmaradtak a várt szinttől. A csapattársa, a kétszeres világbajnok, Fernando Alonso úgy tűnt, messze jobb teljesítményt tud nyújtani az amúgy igencsak jól csengő nevű ifjú pilótánál. Azonban ahogy azt Piquet évközi menesztését követően a versenyzőtől is megtudhattuk, messze nem azonos feltételekkel és támogatással versenyezhetett a két, amúgy klasszis pilóta. Persze ez augusztusban még csak a kirúgott versenyző panaszkodásának is tűnhetett. Azt Schumacher óta tudjuk, hogy mindig vannak első és második számú pilóták. Azonban a sajtó és a közvélemény sohasem foglakozott mélyében azzal hogy mit is jelent ez valójában és kinek mit jelent ez a karrierje szempontjából.

Az FIA azonban vizsgálatot indított Briattore a Renault csapatfőnöke Simmonds a csapat főmérnöke ellen, mert igencsak súlyos vádak láttak napvilágot.

A vádak szerint a 2008-as szezonban megrendezett Szingapuri versenyen a csapat vezetése odáig ment Alonso támogatásában, hogy utasították Piquet arra hogy az autóját a pálya egy megnevezett szakaszán törje össze, ezzel a versenyben a biztonsági-autós szakaszt követően az amúgy hibás taktikát folytató csapattársát a renault 2008-as első győzelméhez juttatva. Állítólag a főmérnök egy a pályáról szóló térképen rábökött egy szakaszra hogy a pilótának hol kell a falnak csapódnia ahhoz hogy autóját lévén nincs a közelben daru csak nehezen tudják eltávolítani és mindenképpen bekeljen küldeni a safteycart a verseny alatt. A vádat látszik alátámasztani az is hogy az autó telemetriai adataiból kiderül Piquet abban a kanyarban minden körében elvette a lábát a gázról de az ominózus körben padlógázzal hajtott a kanyarba. Ehhez lábjegyzetként annyit hogy az autósport király kategóriájában a világ legkiválóbb pilótái kaphatnak csak helyet maguknak, egyszóval nehéz lenne elhinni azt hogy azok akik egyébként becsukott szemmel is ismerik az összes f1 pályát és pontosan tudják melyik kanyart milyen tempóban lehet megközelíteni egy kanyart hirtelen felindulásból padlógázzal akarnának be venni. egyszóval ilyen véletlenek nincsenek. Ami a gyanút még komolyabbá teszi hogy a renault a héten elbocsátotta az amúgy nagy nevű és évtizedeken keresztül sikere csapatfőnökét Flaviot, és egy közleményben előre jelezte bármi is lesz az FIA vizsgáló bizottságának az eredménye ők azt a döntést elfogadják!

A döntéstől függően akár eddig egyedülállóan szigorú büntetést is kiróhatnak a csapatra például visszamenőleges disqualifikáció 2008ra és eltiltás több szezonon keresztül. Azonban a döntésre még várni kell viszont a csapat viselkedése több mint gyanússá vált , viszont nyilván ítéletet nem lehet mondani a tények pontos ismerete nélkül.

Egy tény Senna óta a brazilokra rá jár a rúd erre példa lehet Barrichello is akinek a karrierje a Ferrarinál Schumi mellet a teljesen beszürkült.

Érdekes gondolat hogy a Ferrari éléről távozó Jean Todt utódja az egyéni VB címről lemaradt és a csapat taktikai hibák sorozatát produkálja mind a mai napig. A Mclaren istálló éléről szintén hosszú évtizedek után távozó legenda Ron Dennis csapata tavaly VB nyert idén a szezon végére sikerült csak a mezőnyben verseny képes autót építeniük. A régi mesterek távozása káoszt okozott a meglátásom szerint a nagy csapatoknál.

Az már csak egy újabb lábjegyzet hogy a verseny jelenlegi alakulásáról egyre kevesebb szó esik és a folyamatos botrányok foglalják el a fő helyet közlésekben. Volt már idén betli a Honda részéről aki kivonult a válság miatt az F1-ből és az utód csapat két héttel a szezon kezdés előtt tudta csak biztosra hogy még is indulhat, egyébként a két pilótája vezeti a VB tabellát, vagy említhetném az F1 alap szabályzatáról szóló csapatok és az FIA közti vitát ami önmagában az f1 Lété veszélyeztette. Arról ritkán esik szó hogy jövőre három új csapat összesen hat új pilótával lép a száguldó cirkusz patinás porondjára.

Azonban ez a patina egyre inkább kezd megkopni!
KisMiska

Borok, emberek, mosolyok

Az idei, 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember 9-13 között került megrendezésre a Budai Várban, ahol 15 ország 250 borászata képviseltette magát. A szám már első hallásra sem kevés, és bizonyosan nem jó - még a legedzettebbeknek sem- azzal a céllal oda menni, hogy végigkóstolják a teljes kínálatot… Mi is inkább csapatépítés gyanánt látogattunk ki a helyszínre (a munkahelyre nyugodtan lehet irigykedni), de persze ez nem azt jelenti, hogy nem igyekeztünk minimálisra csökkenteni a meg nem kóstolt borok számát…

A csapatépítő jelleg már a kapuban érződött: mire a pénztárhoz értünk lényegileg minden fontos és kevésbé fontos témát meg lehetett beszélni… akár kétszer is. A kapun 2300ft ellenében engedtek be, amely tartalmazott egy boros poharat is. Erre egyébként érdemes volt vigyázni, hiszen újat 700 ft-ért kaphattunk. A belépőjegy megvásárlása után azonban még hiába volt az ember szemében a csillogás és a kezében a pohár, azt csak kóstolójegyért cserébe töltötték meg, amihez egy újabb kasszánál juthattunk hozzá 100ft/darab áron. A legtöbb bor 2-3 kóstolójegybe került, a különlegesebbekért pedig általában 5-6-ot kellett fizetni. Az igazi ínyencek azonban akár 130 kóstolójegyért is ízlelhettek bort (például 1972-es Tokaji aszúesszenciát)! A csapatépítésünk sajnos idáig már nem terjedt, de így sem voltunk elégedetlenek. Időnk nagy részét a Bujdosó és a Mayer pincészet borai mellett töltöttük és senkinek sem volt panasza rájuk. A fesztiválon egyébként a magyar borok mellett számos külföldi bor is bemutatásra került, idén a 100 éves múltra visszatekintő spanyol Freixenet Csoport hozta el a régió különlegességeit. Ezeken kívül egyéb érdekességekkel is találkozhattunk: volt ott csoki ízű bor, jégbor, mazsolabor, sőt kifele menet a másnaposságot állítólag csökkentő pezsgőporba is bele lehetett akadni. A remek borok mellett számos ínyenc étellel is szolgáltak a szervezők: többek között grill- és bográcsételek; halászlé; kemencében, egészben sült harcsa; haltöpörtyű; töki pompos; ropogós rétesek, péksütemények; szendvicsek; juh-, kecske-, és tehénsajtok közül válogathattak azok, akik egy kis pihenőt tartottak a borkóstolásban.

A címben szereplő idei szlogen igen találó: a borok és az emberek mellett a mosolyok is adottak voltak, akár így, akár úgy… Laikusok és szakértők, gyakorló és leendő borkedvelők egyaránt jól érezhették magukat. A hangulat és a jókedv egyenes arányban növekedett az elfogyasztott borok számával, és egy idő után már mindenki barátjának tekintette a másikat. A borok összehozták az embereket, és nem csak a mi esetünkben.

Szóval, ha valaki idén lemaradt volna, jövő év szeptemberéig mindenképpen üljön le a főnökével kicsit beszélgetni, akár egy jó bor társaságában is…

Kicsi Lány

„Eddig itt laktam, most itt dolgozom”

Illegális árusok, hajléktalanok, prostituáltak, zsebesek, aláírásgyűjtők, zenészek és hittérítők; rengeteg szemét, omló mennyezet, elázott falak – és ami mindezt összeköti: a Nyugati aluljáró. Emberek ezrei tekintik már-már barátjuknak az arab telefonárust, a kínai büfést, a sakkozó bácsit és a sarokban pihenő embereket, akiknek „valaha nevük is volt”, és akiknek nehezen tudja megmagyarázni tanait a „Jesus Love You” feliratú pólót viselő úriember…

Szomorúan hallottam egy holland turista szavait: „Az itteni állapotok teljes mértékben alátámasztják azt, amit még az iskolában tanítottak nekünk Közép- és Kelet-Európáról.” Mindenképpen elgondolkodtató sorok és szerencsére vannak, akik el is gondolkodtak rajta: Idén februárban a Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány egy meglehetősen érdekes kezdeményezést indított el: „örökbe fogadnák” a Nyugati aluljárót. Szinte utópisztikusnak tűnő célokat tűztek ki maguk elé: kulturáltabbá, esztétikusabbá és biztonságosabbá szeretnék tenni a helyet. Terveiket egy holland program alapjára készítették, melynek szlogenje az „Eddig itt laktam, most itt dolgozok” volt. Lényege abban rejlene, hogy a hajléktalanok lennének felelősek az aluljáró rendben tartásáért, amiért szállást és fizetést is kapnának. A szállás kérdését már meg is oldották: június elején a Szobi utcában hajléktalan centrum nyílt. Hangsúlyozzák azonban, hogy az aluljáró nem kizárólagosan a hajléktalanok miatt olyan, amilyen. És ebben teljesen igazuk is van. Éppen ezért a közalapítvány felkereste a nagyobb üzletek vezetőit, az aluljáró egyes területeinek gazdáit, az érintett önkormányzatokat, a BRFK, a MÁV és a BKV illetékeseit is és a különböző tulajdonosi érdekek ellenére, magyar emberektől nem éppen megszokott módon mindenki egyetértett az ügy fontosságával és támogatják azt. Már csak egyetlenegy érdekelt, és… hát mondjuk meg őszintén, kulcsfontosságú csoportot nem kerestek meg: magukat a hajléktalanokat, akik mit sem tudnak az egészről. Lehet, őket sem ártana értesíteni…

A tervek szerint a kocsmákat kávéházak és teázók helyettesítenék, az értékes árukat kínáló bazársorok helyére pedig posta, okmányiroda, ügyfélszolgálat és játszóház kerülne. A közbiztonságot pedig kamerákkal és rendőri felügyelettel oldanák meg.

És hogy mikor valósulhat meg mindez? Másfél-két évet jósolnak neki, bár szerintem ez egy nagyon optimista előrejelzés. De legyen úgy! És talán a kulturált, esztétikus és biztonságos aluljáró pótolni fogja legkedvesebb barátaink hiányát is…

Kicsi Lány

Egyre több és egyre nagyobb!

A Critical Mass nem az egyetlen bringás felvonulás Budapesten, legalábbis mostantól. Szeptember 4-6. között első alkalommal kerül megrendezésre a BUBIFEST /Budapesti Biciklis Fesztivál/. A két rendezvényben azontúl hogy a kerékpárosok számára biztosított /vagy nem biztosított/ körülményekre igyekszik többek között felhívni a figyelmet, ezen kívül más közös vonása is van. A város lakóinak szól elsősorban. A célja az hogy mindenki aki a városban él és mozog, mint egy komoly közlekedési formára tekintsen a kerékpározásra. Persze ehhez sok infrastrukturális feltétel hiányzik még. Nagyjából erre és a folyamatosan növekvő igényre igyekszik felhívni a figyelmet a Critical Mass szlogenje is "többen tekerünk, többet akarunk". És valóban az évente kétszer megrendezésre kerülő rendezvényen egyre többen vesznek részt és emelik a magasba a felvonulás végén a drótszamarukat.
Amiben többet nyújt a BUBI, az nem feltétlenül bringához köthető de mindenképpen erről a témáról szóló program blokkok. Ilyen például a filmfesztivál, amelyen bringás kult mozinak számító filmeket mutatnak be. Továbbá a fenntarthatóság jegyében történő város rendezés illetve tervezés is fő témája lesz a rendezvénynek. A látogatók megismerkedhetnek a külföldi nagyvárosok példájával, azzal a hozzáállással amit az ottani döntés hozók eleinte tanúsítottak, és nem utolsó sorban az eredményekkel amit az aktivisták fel tudnak mutatni.
bringákat hozzanak össze abszolút Tanulság: egyre több és egyre nagyobb számú rendezvényen, egyre professzionálisabb szinten /lásd a Fővárosi Önkormányzat Kerékpár Biztosa/ igyekeznek a szervezők felhívni a figyelmünket az igényre, mely egyértelmű megoldást nyújthat az élhetőbb nagyvárosi életmódra. Továbbá a folyamatosan erősödő bringás szubkultúra is, így egyre nagyobb publicitást kaphat /pl. Erzsébet tér - Gödör, vagy az A38-as hajó/. Szerintem csak idő kérdése az hogy mikor találkozhat ez a törekvés, egy nagyobb gazdasági potenciált rejtő érdek szférával. Ha ez meg történik akkor immáron a Budapesti döntéshozók, amúgy döntésképtelen és választási ciklusokon túlra nem terjedő terminusokban gondolkodni képes gárdája kénytelen lesz tényleges súlyának megfelelően foglalkozni ezzel a kérdéssel. Addig is maradnak a kitartó civil kezdeményezések, melyek során olyan szervezeteket honosítanak meg hazánkban mint a BikeKitchen Budapest. A szervezet célja hogy a leselejtezett kerékpár alkatrészekből működőnon-profit módon, és ezeket a rászoruló gyerekekhez juttassák.
Mi mást lehetne erre mondani mint azt hogy: én ott leszek és HAJRÁ!
KisMiska

Egy csendes belvárosi éjszakán...

Ma hatályba lép a sokat vitatott, korábban heves indulatokat kiváltó „csendrendelet” a VI. kerületben. A szabály értelmében este 10 és reggel 6 óra között nem tarthatnak nyitva a kerületi szórakozóhelyek. Javítson ki, aki nem így látja, de nekem nem tűnik ez a megoldás teljesen kompromisszumképesnek. Tényleg ez lenne az egyetlen megoldás? Küldjük haza a kikapcsolódásra, szórakozásra vágyó embereket aludni este tízkor, nehogy Mari néni másnap reggel hatkor fáradtan menjen ki a piacra?
A vitatott kérdésben persze mindenkinek meg van a maga igaza – és a maga sara is. Az egyik oldalon meg lehet érteni a lakókat, akik életük megtakarításával vagy örökséggel lakáshoz jutottak olyan úgynevezett lakóövezetekben, melyekben nappali tartózkodásra, gyermeknevelésre, éjszakai pihenésre, alvásra rendezkedtek be. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy privát helye, ahol kellő nyugalomban kipihenheti mindennapi fáradalmait. Azt is meg lehet érteni, hogy a lakók nem szeretnének lakásonként százezreket költeni hangszigetelésre és szellőztető berendezésekre csak azért, hogy a nyári hőségben is nyugodtan pihenhessenek.
A másik oldalon a lakókkal szemben állnak azok a szórakozóhelyek, melyek a lakóövezetben különféle feltételekhez kötötten engedélyt kaptak vendéglátó-ipari egységek működtetésére, illetve külön engedélyt szereztek arra, hogy gépi úton hangosított zenét, köztük élőzenét biztosítsanak a közönségüknek. Ők abból húznak anyagi hasznot, hogy vendégeiket szórakoztatják és abban érdekeltek, hogy költségeiket a minimálisra redukálják – ezáltal minél kevesebbet költsenek a zajvédelemre. Ez különösen igaz az olyan, rendszeres lakásra vagy ipari tevékenységre alkalmatlan, bontásra ítélt romokban, ahol a fiatalok által igen kedvelt romkocsmát működtetnek. A vendéglátósok azt meg igazán nem tartják feladatuknak, hogy a náluk berúgott polgártársak szépen csendben jussanak haza. (Megjegyzem ezt azért igazán nem lehet elvárni tőlük, mert az alkoholfogyasztásnak a szocializmusbeli szesztilalom sem tudott gátat szabni…) De az vessen rájuk követ, aki életében még soha nem került még szalonspicces állapotba sem.
A fennálló problémával nem egyedül Budapestnek kell megbirkóznia. Kicsit utána olvastam és lám, újra azzal szembesültem, hogy a „Gordiusi csomó”-t nem is olyan nehéz megfejteni. Külföldi világvárosok példái mutatják, hogy a megfelelő intézkedésekkel mindenkit boldoggá lehetne tenni. Prágában például a kerthelyiségekben este tíz után nem szabad zenélni. Londonban a szórakozóhelyeket hatalmas bírsággal sújtják, ha este 11-kor nincsen vége az előadásnak. Varsóban a városi csendőrség elviszi az utcáról azokat, akik este 11 és reggel 6 között hangoskodnak. New York Cityben elvárás, hogy egy szórakozóhely előtt a járdán ne lehessen tudni, hogy tart-e már a buli, mert ha bármi kihallatszik, az azt jelenti, hogy a hely nincsen kellően hangszigetelve. És hogy ne menjünk messzire, Bécsben úgynevezett vigalmi negyedet alakítottak ki, ahol a lakástulajdonosok és bérlők is tudják, hogy más negyedek lakóihoz képest több és tovább tartó zajt kell elviselniük. Ezeken a helyeken elsősorban szórakozni vágyó turistákat, és nem reggel munkába induló embereket szoktak elszállásolni.
A 23 kerületi önkormányzatra szabdalt Budapesten ez a zónázás sajnos lehetetlen, mert ezek az apró közigazgatási egységek önmagukban életképtelenek, hiszen a határaikon átnyúló közlekedés-szervezési, zónázási, szabályozási feladatokat kellene megoldaniuk. A magyar jogszabályok szerint a vendéglátóhelyek működését és a zeneszolgáltatást is az önkormányzatnak kell engedélyeznie. Elvileg olyan előzetes hatósági vizsgálatok lefolytatása után lehet szórakozóhelyet nyitni, ami bebizonyítja, hogy az adott szórakozóhely nem zavarja a lakások, iskolák és templomok rendeltetésszerű használatát. A valóságban azonban Budapesten egy bármilyen tevékenységre alkalmatlan romban is lehet szórakozóhelyet nyitni, melyre elég összesen annyit költeni, mint amennyibe egyetlen szomszédos lakás hangszigetelése kerülne.
Amint látjuk, a probléma valójában abból fakad, hogy megint mindenki a valós konfliktus elé helyezi önnön érdekeit és a rendszer sem biztosítja a lehetőséget a mindenki számára elviselhető megoldás létrehozására. Az egésznek a legnagyobb vesztesei pedig a kulturált szórakozásra vágyó fiatalok…

Kicsi Moly